Nagyi istenien főz. Anya is. Én ezt kaptam tőlük, amit tovább kell ápolni és adni. Minden nap otthon főzött ebédet adok a férjemnek, ha csak tehetem. Reggel munkába menet felül a kerékpárjára és a hátán viszi hátizsákban az aznapi ebédet. Egy hétre előre megvan a heti menünk, az alapján vásárolok és főzök. De még így is sokszor azt érzem, hogy van még hova fejlődni, van még hol megfogni a kiadásokat.
Ezt a blogot egyik kedvenc szakácskönyvem hatására indítom útjára, mivel úgy gondolom, hogy nagyon aktuálissá vált manapság. Ez a könyv nem más, mint Polcz Alaine: Főzzünk örömmel! című szakácskönyve, avagy hogyan főzzünk egészségesen, gyorsan, olcsón finomat. A könyvben szórakoztató történetekkel tálalja üknagyanyáink receptjeit, amiket ma is előszeretettel főzünk (már aki egyáltalán hajlandó rá). 33 éves vagyok és még nekem is tanulságos minden egyes oldala a könyvnek.
Manapság kiölték belőlünk a "spórolás" fogalmát, mivel az egy visszavető fogalom a fogyasztói társadalomban. Sokan ma nem is tudnak spórolni, még a szegények között sem, mert nem tudják hogyan kell. Arról ne is beszéljünk mennyi ételmaradék landol a kukában emiatt. No és a sok csomagolóanyag amit a boltban veszünk az ételekkel együtt. És az is a kukában landol...
Ezt a blogot egy különleges "iskolának" szánom magamnak és azoknak is, akik olvassák majd. Meg kell tanulnunk újra józan paraszti ésszel főzni és konyhát vezetni otthon! Másképp nem megy!
Ehhez hívom segítségül ezt a csodálatosan JÓZAN szakácskönyvet, amit Polcz Alaine gyűjtött össze és írt le nekünk. Persze lesznek egyéb receptek, kalandozások és házi praktikák is, amikből csak tanulni tudunk. Kedves Olvasó, Tőled is várom majd hasonló témában a hozzászolásaidat!
Tanuljuk meg együtt újra mindazt, ami Nagyiék kisujjábban van, de a mai puccos szakácskönyvekben már nincs! Tarts velem kedves Olvasóm!+
Kedves Marchita!
VálaszTörlésNagyon tetszik a téma, a felvetés. Szerintem is érdemes és időszerű ilyen oldalról megközelíteni a főzést.
Jelentem komoly szinkronicitás van most is köztünk! :-) Ma túrógombócot szerettem volna főzni kiscsaládomnak. Behajoltam kora hajnalban a hűtőbe - míg a négy kölök apjukkal aludt -, és elkezdtem kipakolni a maradék tejtermékeket. Volt ott túró, tejföl, Nagyitól kapott nem bejövős ízesített kockasajt, maradék érettebb sajtdarabok. El szerettem volna tüntetni őket, de úgy, hogy jól hasznosuljanak. Ezért nem a hét elején megjelenő kis meztelencsigákhoz vittem a komposztdombra, hanem kreáltam egy új receptet.
Mikor tudtam, hogy túrós-sajtos hajtogatott pogácsa lesz belőle, akkor újra lehajoltam a kis földszintes hűtőhöz és a tegnapi maradék fél tojást is kivettem hozzá.
Keléssel, sütéssel reggelire majdnem meg is volt, picit késtem csak, a családi asztalkörbeülés végén már kóstolható is volt.
Holnap visszük a maradékot kirándulni a Vácrátóti Botanikus Kertbe (50. születésnapja lesz), puha, omlós, finom, mind el fog fogyni. :-)
Jó blogolást, én figyelek! :-)